Szóljon a mai napi jegyzet mindenekelőtt szüleimnek, keresztanyámnak, testvéreimnek és a rokonságomban / ismeretségi körömben lévő összes lelkes tanítónak és tanárnak, kedves egykori tanáraimnak, kollégáimnak és mindazoknak, akik még mindig azért választják ezt a pályát, mert szívből szeretnének hozzájárulni a jövő nemzedékének neveléséhez, oktatásához.
Mert vannak ilyen emberek, akik hivatástudatból lesznek pedagógusok, és maradnak pedagógusok. Minden rossz ellenére, ami ma őket érheti a pályán: testi, lelki megpróbáltatások. Akik nem azért lesznek tanárok, tanítók, mert az ötödik, hatodik, hetedik óra után hazamehetnek, és mert hosszú nyári szünetük lehet.
Mert mi történik, miután hazamennek: felkészülnek a következő napi óráikra, javítanak, készítik a leadásra váró feladataikat akár éjszakába nyúlóan is. Szakköröket, felkészítőket tartanak délutánonként az iskolában. Tanfolyamokra járnak. Az idősebb korosztály megtanult számítógépet kezelni, és mindannyian próbálnak lépést tartani a fejlődő világgal. A hosszú nyári szünet alatt táboroztatnak, és kipihenik az egész éves fáradalmakat. Mert év közben nincs szabadság.
És végül köszönet mindazoknak, akik ezt a munkát és szakmát tiszteletben, becsben tartják, akik miatt érdemes küzdenünk a mindennapokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése