Sietek, rohanok, de mindig. Egyszerre annyi mindent szeretnék megcsinálni, amire egészen biztosan nem lesz elég időm.
Zsemléért siettem, de ha már bent voltam a boltban, vettem még ezt-azt, narancsot is. Egy nejlon zsákban, amit nem kötöttem össze. Minden kezem tele volt, mikor kiléptem az üzletből: nincs ám messze a kocsi, addig simán elcipelem. Arra nem gondoltam, hogy nincs harmadik kezem, tehát az akadály az autó kinyitása. Autó tetejére fel mindent... A zacskó narancsot is. Az a fránya bekötetlen zacskó, na az pont rosszul került a kocsi tetejére... Nagy őrültség ám egy domboldalon fekvő helységben ilyet csinálni: egy narancs leesett a kocsi tetejéről, és gurult, gurult lefelé a lejtőn... Először a kocsi alá, aztán tovább... Végül mégiscsak én voltam az ügyesebb: elkaptam! Megmenekültünk! Irány a suli... előtt még egy shopping-hely. Mert hát mégiscsak optimistábban kezd az ember a munkahelyén, ha már túl van az aznapi sikeres shoppingoláson.
