Takarítás közben jönnek a legjobb gondolatok. Mert azon túl, hogy a port szívom vagy törlöm, jár az agyam, cikáznak a gondolatok. Sokszor ilyen "állapotban" kerül elő a következő blogbejegyzés témája, a következő órák feladatai. Ergo: takarítani tulajdonképpen jó! Duplán hasznos.
Az ám! De amikor elborít a por, és nem látom a munka végét! Na akkor...! Azon a napon is ez történt: mérgelődtem, idegesen csapkodtam, és még a gondolatok sem terelődtek más irányba. Minden baj volt: a gyerek sose jó helyen játszott, a nap nem akart sütni, és a szél is csak fújta a port odakint. Ekkor egy elkeseredett pillanatban odalépett hozzám a kicsi lányom, átkarolta a lábam, és csak ennyit mondott: "Szeretlek, Anya!"
Feltöltött energiával! Megmutatta, mi a fontos. Ez a gyerek tanít engem. Már megint. És inspirál: megszületett egy újabb blogbejegyzés.
