Szaladgáló, nevető, bicikliző gyerekek, felhőtlen gyerekkor. Ugyanakkor: szemetelő, káromkodó ifjúság.
Egyre többet tapasztalom lakókörnyezetemben a fenti jelenséget. Örül a szülő, hogy nem a gép előtt ül a gyerek, vagy a tabletjét, telefonját nyomkodja. Vajon meggyőződik-e arról, hol, milyen körülmények között tölti szabadidejét? Nagyrészt nem. Ez a világ már nem az a világ, amiben mi, jelenlegi szülők felnőttünk. Autók hada megy az utakon, kis figyelmetlenséggel megtörténhet a baj. Vajon nem zavarja-e az épp kisgyermekét altatni készülő anyukát a délutáni kiabálás? Vagy a mások kapuja előtt játszás miatti kutyaugatás? A késő estig (értsd 10 óra) tartó felügyelet nélküli játék? Hallgatom, miket beszélnek, szörnyülködök. Káromkodást hallok, egymással is csúnyán beszélnek, durva szavakkal jellemzik a másikat. Ki-kiszólok, kérem, hogy ne tapossák el az ültetett növényeket.
Néha, csak néha, icipicit menjünk utánuk, lessük meg, hol és mit csinálnak, fontos az is, hogy kivel. Ahogy nem árt azt is figyelemmel kísérni, miről beszélnek, mikor a szobájukban játszanak. Vagy időnként belekukkantani a telefonjukba, hisz az internet veszélyei, a közösségi oldalakon lévő jelenlét, a csetelés ezer újat, ám adott esetben kellemetlenségeket is okozhat.
Felelősséggel neveljük gyermekeinket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése