Fura világ ez a mai. Valahogy hiányzik az egymás iránti tisztelet. Lehet, hogy burokban nőttem föl, és a szüleim igyekeztek minden negatívumtól megóvni, így aztán naív maradtam. Egy faluban pedagógusok gyerekének lenni csodás dolog volt akkoriban. Tisztelték, szerették, úgy érzem, nagyra tartották őket. Nekem ez felemelő volt, és otthon még az a mai napig is.
Én is pedagógus lettem. Valahogy nincs is más választása az embernek, ha ilyen családban szocializálódik. Legalábbis nem nagyon volt kitekintésem a világra, mi mást lehetne csinálni. Jó volt így. Most növök fel. Talán már felnőtt is vagyok. Fura, de még mindig keresek valamit. Még mindig tudni szeretném, mi másban vagyok jó. Mi lett volna, ha...
Egy szó mint száz, a légkör hiányzik. Amiben felnőttem. A tisztelet, szeretet, kedvesség, bizalom. Örök álmodozóként hiszem, hogy egyszer megtalálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése