Arról, hogy mennyi energiát emészt fel egy tábor szervezése, nem sokat írnék, csak címszavakban, jegyzetként egy összefoglalót készítek:
- szállásfoglalás (bevált helyem van a Zemplénben, fel nem cseréném másra)
- buszárajánlat
- program előkészítése
- országos szintű pályázat beadása
- helyi pályázat beadása
- tábor hirdetése (jelen esetben az iskolában)
- közösségi oldalon létrehozott csoport kezelése
- kapcsolattartás és folyamatos kommunikáció a kísérő kollégákkal
- a tábor díjának kezelése
- szükséges anyagok beszerzése (itt is próbálok környezettudatos lenni, rengeteg anyagot újrahasznosítok, kedvencem a chips-es rollnikból előállított tábori emlék)
- miután a tábor lezajlott, beszámolók készítése, újságcikk megírása, pályázati elszámolások.
Dióhéjban.
Erre természetesen nem jár óra- és semmiféle más kedvezmény, a meglévő óráim mellett csinálom, nyári szabadságom egy részét a fentiekben felsoroltakra és gyerekfelügyelet mellett izgalmas szórakoztatásra és játékra áldozom fel. Nevezhetjük áldozatnak, de valójában örömteli, hiszen a gyerek nagyon hálás tud ám lenni! Nem, erre külön fizetést sem kapunk, csak a gyermeki szeretet és felszabadultság a fizetségünk. Akkora erő, ami végighajt minket ezen a pályán.
Idei táborozásunk kissé kalandosra sikerült, persze az eddigiek is a gyerekek szempontjából, hisz ez volt a cél. Jelen esetben azonban a szervezés kapcsán kellett megküzdenem egy sor, eddig nem ismert akadállyal. Utolsó napokban került ki, hogy nem tudnak elegendő szállást biztosítani, vagyis nem abban az elosztásban, ahogy kértem. Buszvezetőnket, aki végig velünk tart, egy másik falucskába kellett elszállásolnom. Ez egy újabb adag megpróbáltatást eredményezett, mert nem volt megfelelő az út minősége, amin a buszt járatnia kellett naponta, hogy közben minket is ki tudjon szolgálni, és bizony az eddig szolgálatkész sofőr megmutatta elégedetlen arcát is, ami miatt sokkal több energiámba került a gyerekek előtt lazának és gondtalannak mutatkozni.
Ami pedig megfejelte az egészet, az az elutazás napjára kért étkezés volt. A reggelinél vártam az ebédre megrendelt hideg élelemcsomagokat, de egy adminisztrációs hiba miatt, amit nem én követtem el, nem érkezett meg. Kisebb harcomba került, mire bebizonyítottam, hogy a hiba nem az én gépezetemben van (szerencsére írásos nyoma volt), majd a hazautunk egyik állomására utánunk hozták a sebtiben elkészített szendvicseket, vizet is.
Épen, egészségesen és elégedetten szállítottam haza szüleikhez a gyerekeket, táborunk elérte célját. Célkitűzésünk: a nyelvtanulás és a nemzetiségi hagyományok ápolása is megvalósult. Ez a bejegyzés pedig nagyon jó összefoglaló és áttekintés saját magamnak is a szervezéssel, lebonyolítással töltött egy év áttekintésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése