Egy
évekkel ezelőtti bejegyzésemben írtam, hogy a legjobb gondolatok
takarítás közben jönnek. Kiegészítem: a főzés ugyanúgy alkalmas magvas
gondolatok kidolgozására.
A csirke most pihen (mert a fentiekben említett gondolatokat leültem megírni, elvan az a csirke, meg fog várni), a máj már sül. Ilyenek egy általános iskolában tanító tanár nyári mindennapjai? Részben. Rugalmasan osztja be a napjait ilyenkor. Nem teljesen láblógatós a helyzet, mert most például esetemben nyakamon egy beszámoló leadási határideje az általam szervezett nyári táborról. Meglesz. Azonban két éhes gyermek vár most rám. Emiatt szuper a helyzetem: nem kell azon gondolkodnom, hogy oldom meg utódaim elhelyezését a szünidőre. Ők éppen már nem is olyan kicsik, de azért elkel a felügyelet.
Miután már illatos majoránnafelhő lebeg a lakásban, arra is rájövök, hogy nyáron tényleg messze a legjobb dolgom van mindenki másnál, beszámoló, tábor ide vagy oda. Reggelente akkor kelek, amikor szeretnék, este akkor fekszem, amikor akarok. Nincs számonkérés, nincs dolgozat, amit javítsak, nem kell a másnapi órákra készülni, tanmenetet még korai lenne írni, adminisztrációra sem kényszerülök, nincsenek újabb iskolai feladatok, versenyek, felkészítések, és a feletteseim is tiszteletben tartják, hogy én bizony most vagyok szabadságon. Egyébként ők is.
Hazatérve az egy hetes nyaralásból kipihent vagyok, tettre kész.Gondolataim időnként a nyári külföldi továbbképzésen járnak, iskolakezdés előtte egy héttel. Nagyon jó inspiráció lesz az évkezdéshez. Igen. Nálunk szeptember az évkezdés. Akarom mondani, augusztus, mert nekünk akkor indul a munka. Ahogy a befejezés sem akkor van, amikor a gyerekeknek, két héttel tovább tart. Olyankor a meglehetősen lestrapált állapotunkban írunk bizonyítványt, készítjük a statisztikát, esetemben előkészítjük az egy hétig tartó táborozást is. (Ez utóbbi megér egy külön bejegyzést!) Ha ezen is túl vagyunk, véglegesen leharcolt állapotban - de ez csak a szemünk alatti karikán látszik, esetleg szemünk rángatózásán vagy vérnyomásunk ingadozásán - kezdjük elhinni, hogy jön a pihenés. Félreértés ne essék, a gyerekek számtalan örömteli percet okoznak nekünk, hovatovább az ő hálájuk, szeretetük hajt ezen a pályán minket, pedagógusokat. Na de aki nevelt gyerekeket szülőként, az pontosan tudja, hogy mennyi energiára van szüksége az embernek, hogy megközelítse a "jó szülő" kategóriát. Valahogy így van ez a jó tanár kategóriával is. Bár a nevelés mellett másik fő feladatunk az oktatás. Érdekes, nincs annyira a köztudatban, hogy nevelünk. Mindenki az oktatásra koncentrál, mert az a látványosabb. Sokszor akadnak ellentétek, amikor a szülő egy-egy büntetési megoldást nem tart célravezetőnek, és ennek hangot is ad. Jobban örülünk, ha ilyen esetben kérdez, hiszen azzal, hogy gyermeke iskolába jár, a nevelést megosztotta egy pedagógussal. A jutalmazás kapcsán nem szoktak ellentétek kialakulni. De nyáron ilyen sincs. Én azért nem tudok kibújni a bőrömből, figyelem a közelemben játszó ifjúságot, ha szükségesnek látom, közbeszólok, ebben sincs mindig köszönet. Akkor észhez térek, hogy ugyanolyan felnőtt vagyok, mint bárki más, lépjek már ki a szerepemből! Vissza a kertbe, a tévé elé, vagy a könyv mellé, amit olvasok. Legyek boldog, és elégedett, hisz szabadságon vagyok!
A csirke most pihen (mert a fentiekben említett gondolatokat leültem megírni, elvan az a csirke, meg fog várni), a máj már sül. Ilyenek egy általános iskolában tanító tanár nyári mindennapjai? Részben. Rugalmasan osztja be a napjait ilyenkor. Nem teljesen láblógatós a helyzet, mert most például esetemben nyakamon egy beszámoló leadási határideje az általam szervezett nyári táborról. Meglesz. Azonban két éhes gyermek vár most rám. Emiatt szuper a helyzetem: nem kell azon gondolkodnom, hogy oldom meg utódaim elhelyezését a szünidőre. Ők éppen már nem is olyan kicsik, de azért elkel a felügyelet.
Miután már illatos majoránnafelhő lebeg a lakásban, arra is rájövök, hogy nyáron tényleg messze a legjobb dolgom van mindenki másnál, beszámoló, tábor ide vagy oda. Reggelente akkor kelek, amikor szeretnék, este akkor fekszem, amikor akarok. Nincs számonkérés, nincs dolgozat, amit javítsak, nem kell a másnapi órákra készülni, tanmenetet még korai lenne írni, adminisztrációra sem kényszerülök, nincsenek újabb iskolai feladatok, versenyek, felkészítések, és a feletteseim is tiszteletben tartják, hogy én bizony most vagyok szabadságon. Egyébként ők is.
Hazatérve az egy hetes nyaralásból kipihent vagyok, tettre kész.Gondolataim időnként a nyári külföldi továbbképzésen járnak, iskolakezdés előtte egy héttel. Nagyon jó inspiráció lesz az évkezdéshez. Igen. Nálunk szeptember az évkezdés. Akarom mondani, augusztus, mert nekünk akkor indul a munka. Ahogy a befejezés sem akkor van, amikor a gyerekeknek, két héttel tovább tart. Olyankor a meglehetősen lestrapált állapotunkban írunk bizonyítványt, készítjük a statisztikát, esetemben előkészítjük az egy hétig tartó táborozást is. (Ez utóbbi megér egy külön bejegyzést!) Ha ezen is túl vagyunk, véglegesen leharcolt állapotban - de ez csak a szemünk alatti karikán látszik, esetleg szemünk rángatózásán vagy vérnyomásunk ingadozásán - kezdjük elhinni, hogy jön a pihenés. Félreértés ne essék, a gyerekek számtalan örömteli percet okoznak nekünk, hovatovább az ő hálájuk, szeretetük hajt ezen a pályán minket, pedagógusokat. Na de aki nevelt gyerekeket szülőként, az pontosan tudja, hogy mennyi energiára van szüksége az embernek, hogy megközelítse a "jó szülő" kategóriát. Valahogy így van ez a jó tanár kategóriával is. Bár a nevelés mellett másik fő feladatunk az oktatás. Érdekes, nincs annyira a köztudatban, hogy nevelünk. Mindenki az oktatásra koncentrál, mert az a látványosabb. Sokszor akadnak ellentétek, amikor a szülő egy-egy büntetési megoldást nem tart célravezetőnek, és ennek hangot is ad. Jobban örülünk, ha ilyen esetben kérdez, hiszen azzal, hogy gyermeke iskolába jár, a nevelést megosztotta egy pedagógussal. A jutalmazás kapcsán nem szoktak ellentétek kialakulni. De nyáron ilyen sincs. Én azért nem tudok kibújni a bőrömből, figyelem a közelemben játszó ifjúságot, ha szükségesnek látom, közbeszólok, ebben sincs mindig köszönet. Akkor észhez térek, hogy ugyanolyan felnőtt vagyok, mint bárki más, lépjek már ki a szerepemből! Vissza a kertbe, a tévé elé, vagy a könyv mellé, amit olvasok. Legyek boldog, és elégedett, hisz szabadságon vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése